Zsuzsamama Weboldala

A Horgolás Története

 

A horgolás eredetéről sajnos kevés információnk van.

Feltételezések szerint a horgolás technikája az újabb kőkorban alakult ki, mégpedig a csomó nélküli, egyszálas fonásból. Ebben az esetben a fonalat kézzel fonták, hurkolták össze egybefüggő felületté. A horgolásnak is ez az alapja. A különbség csak az, hogy ma horgosvégű tű segítségével hurkolják egymásba, igen változatos módon és sokféle minta szerint a fonalat. Azt mondhatjuk tehát, hogy a horgolás alapötlete az ősi időkre nyúlik vissza.
Más feltételezések szerint a horgolás vélhetően Arábiából származik, és jutott el kelet felé a Selyemúton egészen Kínáig illetve Európában a mórok terjesztették el. Elsősorban az egyházi méltóságok kesztyűi és harisnyái készültek ezzel a technikával. Később, mind szé- lesebb körben megismerték és mára az egyik legnépszerűbb kézimunkafajta.

Érdekesség viszont, hogy a görögök és a rómaiak nem ismerték. Az 1. századból azonban már vannak az észak-egyiptomi kopt emlékek között csipkeszerű fejkötők.

Hazánkban a középkorban tűnik fel a hurkolt csipke. III. Béla király feleségének sírjában aranycsipkét találtak, ami egy főkötő része lehetett. Középen elkezdett, körbedolgozott, hurkolt csipke ez. Horgoltnak még nem nevezhető, mert nem bizonyítható, hogy horgolótűvel készült. Talán hímzőtű segítségével hurkolták a fonalat csipkévé.

A művészi csipkét az itáliai reneszánsz fejlesztette ki. Velencéből indult hódító útjára, s igen rövid idő alatt terjedt el egész Európában, elsősorban Flandriában és Franciaországban. Ebben a korban tűnik föl Olaszországban az első, igazi horgolt csipke. Adat, leírás nincs róla, de a technikájából megállapítható, hogy már horgolótűvel készítették.

Horgolással készül az ír csipke is. A csetneki csipkét a múlt század végén két Szontágh-nővér fejlesztette tovább - magyaros elemek felhasználásával - az ír csipkéből; így kívánták keresetet biztosító háziiparhoz juttatni a környék asszonyait.
A kötés feltalálásának időpontját sem ismerjük. A római kori Egyiptomban már mindenesetre hordtak kötött "zoknit", mégis több mint egy évezred múltán kezdett a kötés nagyobb szerepet játszani az öltözködésben.

A 16. század elején a divatos, testhezálló harisnyanadrág azonban még mindig kelméből van szabva; a kötött harisnya olyan luxus, melyet csak uralkodók engedhettek meg maguknak. Erzsébet angol királynő csak trónra lépése után került olyan szerencsés helyzetbe, hogy kötött spanyol selyemharisnyát hordhasson.

A hurkolóipar atyja William Lee tiszteletes http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Lee: 1589-ben találta fel az egyszerű kötőgépet, amellyel aztán harisnyatakácsok készítették portékájukat. A jersey-ipar is ebből fejlődött; Angliában a tengerészek viselete volt a géppel kötött gyapjútrikó. A múlt században kezdtek jersey-anyagból gyermekruhát varrni.

Ugyanakkor a horgolás a csipke készítésének egyik késői változata. Horgos végű tűvel az ujjakra csavart fonálból horgolnak lazábbra vagy tömöttebbre. Noha sok magyar vidék készített horgolt csipkét, önállót, sajátosan erőteljeset csak a mezőkövesdi matyók tudtak kialakítani. Munkáik színe: fehér-sárga-piros; zsebkendők és férfiingujjak szélére horgolták őket. Olyan tömöttek és zsúfoltak, hogy a legények verekedéskor hosszú és bő ingujjukat egy csavarintással a kézfejen túl egybefogták és ütöttek vele bot helyett. Említésre érdemes a sárköziek zsebkendője, mely egészében horgolt. Máshonnan, pl. Kalotaszegről lepedőbe való betéteket ismerünk csak, amelyekre átvitték a rececsipke mintákat. Az újabb divatú párnák végeibe szinte országosan horgoltak fehér csipke-betéteket; talán legjellegzetesebbek a sóváradiak. Sóváradon is és a Mezőség egyes községeiben "garnitúrákat" készítettek, vagyis egyező mintájú horgolással látták el a párnát, kendővéget, sőt a Mezőségen még azon is igyekeztek, hogy a horgolt minta összhangban legyen a kendő szőttes mintájával, amelyre került. A csecsemőfőkötők, esetenként a kis réklik is nagy hányadukban horgoltak; ezeknek származása nem tisztázott, egyes falusi vélemények szerint cigányok készítették volna. A horgolás újkeletű a magyar népművészetben, sok esetben a rececsipke helyébe került; helyi eredete minden esetben visszavezethető egy-egy papné vagy tanítónő kezdeményezésére. A múlt század 80-as, 90-es éveitől kezdve találkozunk vele.

Forrás- Irod. Herkely Károly: A mezőkövesdi "matyó horgolás" (Népr. Ért., 1938)

http://mek.oszk.hu/